Tudom, hogy fura lehet, hogy a második bejegyzésben ejtem meg, de ez már igazából megtörtént, csak nem tudtam még kezelni a blogot és kitöröltem.  De talán sikerül beletanulnom. Tisztem: pedagógus. Na most ez, főleg ilyenkor júliusban, lehet hogy néhány emberből ellenszenvet vált ki.:) Nyáriszünet. De ez részemről több mint szünet. Ajándék. Férjnél vagyok. És mivel az egyszerű dolgokat "nem szeretjük" két helyen élünk egyszerre. Így hozta a sors és a munkahely. Nekem egy kisvárosban van lakásom és munkahelyem, neki pedig egy nagyvárosban. Ő ingázik. Minden másnap találkozunk, és olyankor hajnal fél 5 kor kelünk... mondhatnám még, és lehet, hogy majd még fogom is. De ez nagy próba, és még egyelőre jól álljuk, sőt!!! Most hogy szünet van, nincs ingázás, több időnk van egymásra. És ami másnak hétköznap, az nekünk, de legalábbis nekem, olyan mint egy nyaralás, kirándulás mert együtt tudunk reggelizni, délután el tudunk menni bárhová, és este nem hullafáradtan hajtjuk álomra a fejünket (neki hosszú utat kell levezetnie amikor ingázik). Szóval mások hétköznapja az én nyaralásom. Biztosan nem vagyok egyedül ezzel az állapottal. Ti hogyan oldjátok meg a nehezebb hétköznapokat?