Tudom, hogy fura lehet, hogy a második bejegyzésben ejtem meg, de ez már igazából megtörtént, csak nem tudtam még kezelni a blogot és kitöröltem.  De talán sikerül beletanulnom. Tisztem: pedagógus. Na most ez, főleg ilyenkor júliusban, lehet hogy néhány emberből ellenszenvet vált ki.:) Nyáriszünet. De ez részemről több mint szünet. Ajándék. Férjnél vagyok. És mivel az egyszerű dolgokat "nem szeretjük" két helyen élünk egyszerre. Így hozta a sors és a munkahely. Nekem egy kisvárosban van lakásom és munkahelyem, neki pedig egy nagyvárosban. Ő ingázik. Minden másnap találkozunk, és olyankor hajnal fél 5 kor kelünk... mondhatnám még, és lehet, hogy majd még fogom is. De ez nagy próba, és még egyelőre jól álljuk, sőt!!! Most hogy szünet van, nincs ingázás, több időnk van egymásra. És ami másnak hétköznap, az nekünk, de legalábbis nekem, olyan mint egy nyaralás, kirándulás mert együtt tudunk reggelizni, délután el tudunk menni bárhová, és este nem hullafáradtan hajtjuk álomra a fejünket (neki hosszú utat kell levezetnie amikor ingázik). Szóval mások hétköznapja az én nyaralásom. Biztosan nem vagyok egyedül ezzel az állapottal. Ti hogyan oldjátok meg a nehezebb hétköznapokat?

Már a hétvégén belekóstoltam egy kicsit a vajsav ízébe. Tudjátok, ez az az anyag, ami "csípi az izmokat", egyszóval izomláz. Apósom nagy Mekk-mester. Otthonában minden megtalálható, ami bármely ioltam igazi mesterember dícséretére válhatna. Van ott szegbelövő kompresszor, többféle fúró és flex csiszoló fejjel. Na ezt volt szerencsém kipróbálni. Amúgy engem is vonzanak a barkácsdolgok, így örültem is neki. Egy 2,5 magas oszlopot csiszoltam le. Jól sikerült. És utána mehettem rögtön zuhanyozni, mert belepett az apró fűrészpor. De megérte. Gyanús volt viszont a kézremegés, ami előre kellett volna hogy jelezze a másnapi hihetetlen izomlázat. Nem tudtam felemelni a karjaimat. Két nap múlva viszont már el is feledkeztem erről a megpróbáltatásról, és elmentem hosszú kihagyás után egy fitness terembe. Kb. 10 perc sétára a lakástól. Na mostantól kézbe veszem a testemet!- felkiáltással. Már annak is gyanúsnak kellett volna lennie, hogy a 1,5 órás mozgás után nehézkesen lépkedtem, és rettentő biztonságtudattal inkább a zebrákat választottam, mint a felelőtlen utcánátszaladást. Ugyanis nem igazán ment volna. Dehát, ugyan már! Eljött a másnap, és először az volt furcsa, hogy rettentő nehéz kikelni az ágyból, aztán rengeteg addig észre sem vett dologra lettem figyelmes. Milyen sokat és sokféleképpen használja az ember a combját és hogy a wc ülőkék milyen alacsonyan vannak. Mostmár értem nagymamám mondatát: nem ülök én le, dehogy ülök, akkor nem tudok felálni! Ez a fitness történet hétfőn volt.Ma szerda. Mozogni, hát nem igazán, ici-picit. Vettem egy nicoflex kenőcsőt, csíp meg minden, de mintha segítene. Ici-picit. Szeretnék ma is menni mozogni.Van egy célom. Jobban kinézni. Valamint ha már rámszakadt a nyáriszünet, miért ne használnám ki. Kicsi férjem dolgozik. És mégha meg is csinálom a házi teendőket, legalább van egy esti mini cél, ami még jól is jöhet.

Ha valakinek van ilyen jellegű izomlázas tapasztalata, írjon, hogy mivel lehet csillapítani, vagy felgyorsítani a lezajlását! Tudom a kutyaharapást szőrével módszert, szóval hogy rá kell dolgozni, de ha még nem megy... 

Előre is köszi